A Harcos
Két évvel ezelőtt is jelöltek egy életrajzi filmet az aranyszobrocskára, akkor A Pankrátornak egyet sem sikerült megszereznie két jelöléséből, pedig Mickey Rourke kitett magáért. Idén David O. Russel filmje, A Harcos száll ringbe az Oscarért, nem kevesebb mint hét jelöléssel.
A szereplőgárdára egy szavunk sem lehet, elég csak Mark Wahlberg és Christian Bale nevét meglátni, hisz mindkét színésznek voltak már emlékezetes alakításai. Ellenben David O. Russel a film rendezője nem tartozik az elitbe, egy említhető filmje van talán, a Sivatagi Cápák, azt is több mint tíz éve rendezte, legutóbbi filmjét pedig 2004-ben láthattuk. Hosszú kihagyás után tehát két nagy színésszel belefogott egy életrajzi filmbe, lássuk hát mi lett belőle.
A film "Irish" Micky Ward és testvére Dicky Eklund karrierjét hivatott bemutatni. Míg Micky karrierje elején áll, Dicky már abbahagyta, és testvérét edzi jobb híján, közben pedig a visszatérését tervezgeti. Szabadidejében amiből sok van ám neki, nem mellesleg a mennyekbe lövöldözgeti magát. Az HBO készített is róla egy életrajzi filmet, aminek High on Crack Street: Lost Lives in Lowell lett a címe. Nem mutat tehát túl jó példát öccsének, pedig Micky megkapja a kiugrási lehetőséget és szüksége lenne bátyja segítségére, hogy ne csak egy ugródeszka legyen más bokszolók számára. Dickyt ellenben csak a drog élteti, és a visszatérés gondolata. Micky kap egy Las Vegas-i lehetőséget, ám testvére és anyja, aki nem mellesleg a menedzsere, lebeszéli róla. Mickynek viszont edzenie kell, így Dicky megpróbálja összegyűjteni öccsének a pénzt, nem épp törvényes módon. Így pár zsaruval rögtönzött bokszmeccset rendez az utcán, amiért pár évre lecsukják. Micky karrierje pedig elkezd felfelé ívelni.
A filmet legjobban a The Wrestlerhez tudnám hasonlítani, aki látta azt a filmet, az tudja, hogy milyen egy életrajzi film stílusa. Lassú felépítésű, vontatott és néhol unalmasan hat. A Pankrátoron mégsem unatkoztam, sőt...pedig az sem volt egy pörgős film. Persze aki úgy ül neki egy életrajzi filmnek, hogy mennyi pörgés, akció lesz benne, az nagyot csalódik. Csalódtam egy kicsit én is, pedig nem így ültem neki A Harcosnak. Bevallom én egy kicsit unatkoztam ezen a filmen. Valahogy hiányérzetem maradt a film vége után. Az igazság az, hogy nem tudtam meg mitől lett "Irish" Micky Ward nagy bokszoló. Mert elvileg ezt hivatott bemutatni a film. Látunk ugyan pár jól megrendezett bokszmeccset a filmben, de mégsem tudtam rájönni, hogy miért épp róla forgattak életrajzi filmet, mikor annyi másik nevesebb bokszolót tudnék felsorolni.
Erről persze nem a színészek és nem is a rendező tehet, valószínűleg hitelesen adták vissza a két bokszoló életét. Mark Wahlberg hozza a kötelezőt, nem nyújt felejthetetlent, mint számomra Mickey Rourke A Pankrátorban, ugyanakkor rosszat sem tudok róla mondani. Ellenben Christian Bale alakítása nagyon tetszett, nem először látom őt megújulni. Mint láthattátok jelölték is a legjobb mellékszereplői szoborra, kíváncsi vagyok ki nyeri majd meg. A filmet összefoglalva nem valószínű, hogy többször is megnézem majd, de egy esti könnyed szórakozást megért. Ha más miatt nem, már csak a két főszereplő miatt.
Oscar 2011
Pár napja kihirdették a 83. Oscar-díj jelöltjeit, így a blog újraindításával rögtön egy sorozatot indítanék el, mely nem más mint az útban az Oscar felé 2011. A gálát február 27-én élvezhetjük majd, addig van egy kis idő még, hogy minden filmet átvegyünk. A jelöltek listája:
Legjobb film
Fekete hattyú (Black Swan, rendező: Darren Aronofsky)
The Fighter - A harcos (The Fighter, rendező: David O. Russell)
Eredet (Inception, rendező: Christopher Nolan)
The Kids Are All Right (rendező: Lisa Cholodenko)
A király beszéde (The King's Speech, rendező: Tom Hooper)
127 óra (127 Hours, rendező: Danny Boyle)
Social Network - A közösségi háló (The Social Network, rendező: David Fincher)
Toy Story 3 (rendező: Lee Unkrich)
A félszemű (True Grit, rendező: Joel & Ethan Coen)
Winter's Bone (rendező: Debra Granik)
A jelöltek közül párat már láttam, nemsokára véleményezést is olvashattok róluk. Elég erős a felhozatal, kakukktojás talán a Toy Story 3, legesélyesebbnek pedig a Közösségi Hálót tartják.
Legjobb rendező:
Darren Aronofsky (Fekete hattyú)
David O. Russell (A harcos)
Tom Hooper (A király beszéde)
David Fincher (Social Network - A közösségi háló)
Joel & Ethan Coen (A félszemű)
Érdekesség, hogy az IMDb pontlistáján minden idők 10 legjobb filmje közé befutó Eredet rendezője, Christopher Nolan nem szerepel a jelöltek között.
Legjobb férfi főszereplő:
Javier Bardem (Biutiful)
Jeff Bridges (A félszemű)
Jesse Eisenberg (Social Network - A közösségi háló)
Colin Firth (A király beszéde)
James Franco (127 óra)
Mark Wahlberg mellőzése talán jogos, láttam már jobb alakítást is tőle, példaként a Téglát említeném. Colin Firth alakítására viszont kíváncsi vagyok.
Legjobb női főszereplő:
Annette Bening (The Kids Are All Right)
Nicole Kidman (Rabbit Hole)
Jennifer Lawrence (Winter's Bone)
Natalie Portman (Fekete hattyú)
Michelle Williams (Blue Valentine)
Mind Kidman, mind Portman kisasszony alakítására kiváncsi vagyok, nemsokára tervezem a Fekete Hattyú megtekintését. A további jelöltek:
Újra itt van?
Hosszú idő után újraindítom a blogot, remélem lesz elég időm is foglalkozni vele.
Egek Ura
Pár nap és itt az Oscar. Ez egy szempontból jó, más szempontból viszont nem igazán. A 10 film közül ugyanis még mindig csak ötöt láttam. Bevallom őszintén, hogy szégyellem is magamat rendesen. A hátralévő napokban pótolnom kell lemaradásom, így a látott filmekről olvashattok majd kritikát. Elsőnek érkezzen, vagy repüljön az Egek Ura.
Ryannek nem hétköznapi munkája van. Az évben nagyjából 300 napot tölt utazással. Olyan cégekhez látogat, ahol a főnök egy nap nem ér rá, vagy nem akar 30-40 alkalmazottat kirúgni, így hívja Ryan cégét, akik kiküldenek egy profit, hogy ő rúgja ki az embereket. Ryan szereti a munkáját. Szeret repülni, élvezi, hogy 20 féle kártyája van, mindenhova VIP belépővel rendelkezik. Csak azt a pár napot utálja, amit otthon kell töltenie. Egyik útján találkozik egy nővel, aki azonban megváltoztatja a gondolkodásmódját.
A film többféle tanulsággal is szolgál. Őszintén szólva nehéz lenne felsorolni mindent, annyi témát jár körül. Sokan azt mondják, hogy ezt a filmet azért kell látni, mert most aktuális. Igaz, van a filmnek egy szála ami erre épül, ám én úgy éreztem nem erre van kihegyezve a film mondanivalója. Aktuális ugyan, mert napjainkban játszódik, és ugyebár a történet is arról szól, hogy hogyan rúgják ki sorban az embereket a cégektől a gazdasági válság hatása révén. Én mégis arra lennék kiváncsi, hogy 20 év múlva megnézve ezt a filmet, mit gondolnék róla. Arról, hogy hogyan éltünk most. Érzésem szerint mégsem ez a film lényege, hanem a film másik szála az amit a rendezők be akartak nekünk mutatni, mégpedig Ryan élete. Az, hogy eleinte, utál hazamenni, nem szeretne megállapodni, nem szeretne gyerekeket. Aztán jön Alex, a nő, akiért képes lenne feladni eddigi életét. Alex is ugyanolyan utazó, mint Ryan, így mindig csak két üres út között találkoznak. Ryan rájön, hogy a család a legfontosabb és, hogy ideje lenne megállapodni. Ámde...Elég is ennyit a történetről.
Nekem a film tanulságát az adta, hogy nehéz időkben is össze kell tartani. A család összetartó erejével mindig ki lehet vészelni valahogy. Erre egyébként többször is utalnak a filmben, sőt tulajdonképpen az egész film a családról és vele együtt az életről szól. A legszebb az egészbe, hogy mindezt a maga minimalista módján ábrázolja, semmit sem túladagolva, a határokat betartva. Clooney kis ujjból hozza a szerepet, sőt jól is áll neki. Nem mehetek el szó nélkül Vera Farmiga szerepe mellett sem, aki Ryan partnerét alakítja. Azt nem mondom, hogy jól állt neki a kicsit öregített figura, de mindenképp tetszett az alakítása. Egyébként az egyik kedvenc női színészem. Összefoglalva érdekes élmény volt, egy percig sem unatkoztam. Abszolút jól összerakott, tanulságos film, ez persze Jason Reitmannak, a rendezőnek az érdeme. Megérdemli az Oscar jelölést, bár a szobrot valószínűleg nem neki adnám. Ettől függetlenül erős.
The Road
Alapjában véve szeretem a posztapokaliptikus filmeket. A közelmúltban több filmet is kaptunk a műfajból: Denzel Washingtonnal a Book of Eli, a vámpírokkal teli Daybreakers és Viggo Mortensennel a The Road. Éli könyvét még nem láttam, a Daybreakershöz viszont volt szerencsém. Nem szeretném összehasonlítani a kettőt, mert teljesen más műfaj, így térjünk is rá az Útra.
Mivel túl sok történés nincs a filmben, ezért nehéz is írni róla. Néhol üresnek tűnhet, viszont ne feledjük el, hogy tudatosan építették fel így a filmet. Éppen ezért aki neki ül, az ne is várjon tőle semmit. Ezt a filmet egyszerűen csak meg kell nézni, és szépen mindenki elgondolkozhat, hogy ő mit tenne az adott szituációkban.
Nagyjából tíz évvel a világégés után apa és fia küzdenek a mindennapi túlélésért. Az emberek nagy része meghalt, az élőlények mind kipusztultak, egyetlen szín létezik csak: a szürkeség. Az ennivaló elfogyott és mivel növények és állatok nincsenek, felütötte a fejét a kannibalizmus. Nem véletlenül mondják, hogy az ember a legnagyobb állat. Senkinek ne is legyen kétsége afelől, hogy ha valaha is bekövetkezik a világégés, akkor hasonló jóban lesz részünk. Egyébként nem tudjuk meg, hogy mi vezetett idáig, de tulajdonképpen nem is lényeges. Egy a lényeg az apát alakító Viggo Mortensen számára, hogy minél tovább megvédje fiát, és felkészítse, hogy ha ő meghal, akkor tudjon boldogulni 'jófiú' módjára. Az egész film tulajdonképpen erről szól, nincs se kezdete, se vége, egyszerűen csak belecsöppenünk a semmibe. Ezzel persze semmi baj nincs, sőt máshogy nem is lehet összerakni filmet ilyen témában, úgy, hogy elérje mondanivalóját, és reálisan hasson. A The Road pedig hat. Könnyen beletudjuk képzelni magunkat a filmbe, és ez abszolút a szereplők, illetve a rendezők munkáját dicséri. Természetesen a zenei aláfestés mellett sem mehetünk el szó nélkül, pont olyan amilyennek lennie kell, nem túl kirívó, nem túl csendes, ahol kell ott megszólal a dallam. Utoljára egyébként amit ennyire élveztem az a Children of Men volt. Aki esetleg nem látta, az nézze meg mindenképp, aki meg látta annak nem kell magyarázni, hogy milyen egy posztapokaliptikus film.
Összefoglalva érzésem szerint egy fokkal gyengébb mint a Childen of Men, de mindenképp egy jól összerakott filmről van szó. Hibái nagyon nincsenek, egy-egy van talán ami szemet szúrhat egyeseknek, de nem lényegesek. Nem rakom be a kedvencek közé, de mindenképp ajánlott darab a műfaj kedvelőinek.
Amerikai Gengszter
Ridley Scottnak több olyan filmet is köszönhetünk amelyre pár év múlva is emlékezni fogunk. Ott van például egyik nagy kedvencem a Sólyom Végveszélyben, ott van a Gladiátor, a Hannibál, vagy akár a Hazugságok Hálója. Mindegyik többször is lazán nézhető, akár huszadszorra is élvezhető film. Mégis nálam a legnagyobbat az Amerikai Gengszterrel húzta.
Ha azt mondom, hogy sok gengszterfilm van, akkor azt hiszem kevesen fognak velem vitatkozni. Számtalan filmet láttunk már, amely a maffia szövevényes felépítését próbálta bemutatni, több kevesebb sikerrel. Néha kapunk ugyan egy-egy alkotást mely megüti a szintet, ám a legtöbb címére már egy hét múlva sem emlékszünk. Nehéz, sőt szinte lehetetlen megütni régi kedvenc klasszikusunkat, a Keresztapát. Hiába próbálták már jó páran, eddig minden próbálkozás kudarcba fulladt. A Keresztapa iszonyatosan precíz felépítése, a szereplők játéka, a zenei aláfestés mind mind hozzájárult ahhoz, hogy 30 év múlva se legyen párja. Kövezzetek meg, de úgy érzem, hogy Ridley Scottnak sikerült. Sikerült egy olyan gengszterfilmet alkotnia, amely legalább annyira elszórakoztatott mint a Keresztapa.
Denzel Washingtonnál jobb választást nem is találhattak volna a főszerepre. Erős személyisége abszolút passzol a kemény, ugyanakkor tisztességes gengszter szerepére. Nem taglalom, hogy hány meg hány filmben nyújtott kiemelkedő alakítást, túl sokban ahhoz, hogy mind felsoroljam. Mégis úgy érzem, hogy mind közül kiemelkedik az Amerikai Gengszterbeli alakítása.
Washington ugyanakkor csak az egyik oldal. A másik oldalt Russell Crowe alakítja, mégpedig a törvénytisztelő zsaru szerepében. Gondolom Russellt sem kell bemutatnom, neki is volt már jó pár emlékezetes alakítása, és ezúttal is maradandót alkotott. A történetről nem ejtenék meg sok szót, nemcsak azért mert túl hosszú lenne leírni, hanem azért is, mert felesleges. Egyrészről az átlagos gengszterfilmekből merít, másrészről nagyon sok dologban hasonlít a Keresztapához. Éppen ezért nem is szeretnék nagyon kitérni a történetre, aki látta a Keresztapát az tudja, hogy miről van szó, aki meg nem, az el sem jut idáig az olvasásban...Szóval hiába az átlagos alaptörténet, mégis nagyon sok tényező emeli a legjobb gengszterfilmek közé. A szereplők alakítását már említettem. Ridley remek rendezése magától értetődő. Mégis talán a tökéletesen felépített történet az, amelynek talán a legtöbbet köszönheti a film sikere. Kevés film van amely nálam maximális pontszámot kap, de úgy érzem, hogy az Amerikai Gengszter abszolút kiérdemli, és természetesen a KEDVENC jelzőt is megkapja.
Elrabolva
Úgy hiszem mostanság kevés olyan alkotás készül az akció filmes palettán amely nemcsak megállja a helyét, hanem többszöri újranézése után is szórakoztatni tud. Nos a Taken ilyen film.
A történet számos filmből lehet már ismerős. Egy dühös apa aki elrabolt lányát szeretné visszaszerezni. Gondolhatnánk, hogy mivel nem egy ilyen láttunk már, a Taken sem tud újat mutatni, ám ez nem igaz. Nézzük hát miért is éri meg megnézni.
A főszerepben Liam Neeson, akinél jobb választást nem igen lehetett volna találni a dühös apa szerepére. Az elrabolt lányt Maggie Grace alakítja, pár filmből, vagy tv sorozatból is ismerős lehet. A filmet az a Pierre Morel rendezte akinek köszönhetjük többek között a Szállító vagy például a War című filmet. A nevek tehát magukért beszélnek, ám láttunk már nem egy jó nevekkel készült rossz filmet is. Szerencsére a Taken nem süllyed le a tucat akciófilmek közé, és ez nemcsak Morel precíz rendezésének, hanem Neeson nagyon jó alakításának is köszönhető. Emelett még megemlíteném a film alatt hallható zenei szerzeményeket is. Több szerző dalai hallhatóak, de érzésem szerint mindegyik abszolút passzolt az egyes jelenetekhez. Ha már zene akkor a filmben feltűnik egyébként Holly Valance is, gondolnátok hogy egy énekesnőt alakít? Viccet félretéve, én több szót nem is nagyon vesztegetnék rá, no nem azért mert nem érdemli meg a film, pont ellenkezőleg, nem beszélni kell róla, hanem meg kell nézni. Egy könnyed esti szórakozást mindenképpen megér. Tőlem megkapja a KEDVENC jelzőt is.
Doctor Parnassus és a képzelet birodalma
Már jó ideje vártam, hogy megtekinthessem ezt a művet. Ennek több oka is volt. Az egyik nem elhanyagolható tényező, hogy utoljára ebben a filmben láthatjuk szeretett Jokerünket, másrészt megfogott amit előzetesen olvastam a filmről. Nosza hát mit is láttam.
.jpg)
Akarva akaratlanul is egyetlen egy dolog jutott eszembe a film végeztével, mégpedig egy másik film. Óz a csodák csodája. Biztosan sokan emlékeztek még Dorothy-ra és társaira, Madárijesztőre, Bádogemberre és a Gyáva Oroszlánra. Aztán persze ott volt a jó és a gonosz is, a Nyugati Boszorkány és a hatalmas varázsló Óz (aki ugyebár nem is volt jó, csak azt hitték róla). A történet ugye úgy volt, hogy a sárgaköves úton Dorothy elindul Smaragdvárosba, hogy Óz, a nagy varázsló hazarepítse a fekete-fehér Kansasba. Dorothynak persze nem szabadott letérnie a sárgaköves útról, ám a csábítás nagy úr, és többször meg is szegte ezt a tanácsot. Na de térjünk rá Doctor Parnassusra.
Engedjétek meg, hogy áthelyezzem előbbi kis emlékeztetőmet eme filmbe. Doctor Parnassus (mint Óz), lánya Valentina (mint Dorothy), és persze a három társ, a törpe Percy, a bűvész Anton, és a semmiből felbukkant Tony. Emelett a gonoszról se feledkezzünk meg természetesen, az ördög neve Mr. Nick. Hát nem kísértetiesen hasonlít régi nagy kedvencünkhöz? Kár, hogy nem csak a szereplőkben lehet párhuzamot vonni.
A történet lényegében arról szól, hogy Doctor Parnassus állandóan fogadásokat köt az ördöggel. Egyik fogadását megnyerve örök hallhatatlanságra tesz szert, később, amikor találkozott élete szerelmével, egy újabb egyezséggel fiatalságra cserélte halhatatlanságát. Csakhogy az ördög ezért az ifjú Valentinát, a mágus lányát kérte, akiért eljön, amint betölti tizenhatodik születésnapját. A határidő eljön, s az ördög vinné a lányt. Ám az ördög cseles, és ajánl egy újabb fogadást, mi szerint a nyertes az aki előbb gyűjt össze 5 lelket, Parnassus győzelmével pedig nem viszi magával Valentinát.
A szereposztás tetszetős. Parnassust Christopher Plummer játsza, az ördög szerepében Tom Waits, Lily Cole mint Valentina, Percy a törpe biztos sokaknak ismerős már (Verne Troyer). Nem véletlenül hagytam utoljára a legösszetettebb karaktert Tonyt, hisz őt alakítja Heath Ledger. A történet ugyebár ismerős, Ledger elhunyt, így Tony szerepét Johnny Depp, Jude Law és Colin Farrel játszották tovább.
Nem egyszerű összefoglalni a filmet. Egy biztos, hogy nem gyerekeknek készült. Na nem azért, mert bármi kisebbekre ártalmas dolgot is tartalmazna, hanem mert nehéz megérteni, ezáltal élvezni a filmet. Kétszer mindenképp meg kell nézni, hogy rájöjjünk egyes jelenetek mit is takarnak, és valójában mi is a film mondanivalója. Egyébként szerintem ezt a legegyszerűbb összefoglalni. A film során találkozunk ugyanis a jóval, a gonosszal, a csábítással, a szerelemmel, a féltékenységgel és még sok más dologgal, amivel egy átlagos ember élete során találkozik. Egyedül csak rajtunk múlik, hogy melyik utat választjuk, legyen az akár jó, akár rossz, a saját döntésünkért felelnünk kell. A film utolsó mondata mutatja ezt meg a legjobban: Doctor Parnassus és Percy játék színpadokat árul gyerekeknek, mikor is az egyik kissrác megkérdezi, hogy jó lesz e vége (mármint a történetnek a játék színpadon). Erre Percy, a törpe azt feleli, hogy azt nem tudjuk garantálni.
Könnyen párhuzamot tudunk azt hiszem vonni újra csak Dorothy felől, hiszen Ő is letér nemegyszer a sárgaköves útról, ám végül megtalálja a helyes utat. Ugyan régen láttam, de biztos vagyok benne, hogy ha egymás után megnéznénk a kettőt, akkor eléggé meglepődnénk egyes jelenetek hasonlatán. Ezzel ugyan nem lehúzni szeretném a filmet, csak felhívnám a figyelmet rá, hogy az egyik alapmű pilléreit használja fel.
Összefoglalva mindenképp kétszer kell megnézni, másodszorra szerintem élvezetesebb lesz. A történet érdekes, a látványvilág elragadó, a zenei aláfestés csodás. Nagyon sok elem dobja fel a filmet, és teszi élvezetessé, ám nehézsége és néhol értetlensége sokat elvehet belőle egyes nézők számára. Többet nem is igazán kell mondani róla, meg kell nézni, aztán el kell dönteni, hogy tetszett e vagy sem. Nekem TETSZETT.
Metallica - Français Pour Une Nuit
Egy kis OFF. Tudom, hogy olyan mintha filmes blog lenne ez itt, de az igazság, hogy minden említésre méltó dologról fogok írni, aminek egy kis köze is van a filmekhez, ez pedig koncertfilm, vagy valami olyasmi.
Szóval Metallica. Hetfield-ék nemsokára ugyebár nálunk is tiszteletüket teszik, ennek örömére írok most mintegy előzetesként róluk. Tavaly Novemberben adták ki az Egy Éjszakára Francia című dvd-t, ami nagyon úgy néz ki, hogy kis hazánkban nem lesz kapható. Google-ben keresve szponzorált linként ugyan megjelenik egy találat, de az oldalon már nem igazán találtam meg eme darabot. Amit tudni kell róla, hogy a koncert az Arenes de Nimes-ben volt látható, és persze hallható, olyan nem kisebb számokkal, mint a Fade To Black (személyes kedvencem), One, és persze az elmaradhatatlan Nothing Else Matters.
Mit is mondjak. Elindítva a dvd-t elénk tárul a csodálatos aréna bejentkezés képpen. Majd mikor bevonul a csapat és a húrok közé csap, hát el lehet képzelni kérem szépen...elszabadul a pokol. A hangulat persze később sem hagy alá, sőt...a Fade to Black-nél engem például nem kicsit rázott ki a hideg. Asszem több nem is kell róla, elég annyit kijelentenem hogy kötelező darab, MINDENKINEK. Szóval tessék csak megnézni. Do you feel it?
The Pacific - A Hős Alakulat
Mindig is arról álmodtam, hogy folytatódik. De hát hogy is folytatódhatna tovább mikor lezárult. Dühös vagyok. Dühös vagyok Spielbergre, Hanksra és Goetzmanra amiért csak 10 részt csináltak. Boldog vagyok. Boldog vagyok mert folytatódik.
Már csak másfél hónap van hátra a The Pacific, magyar címén A Hős Alakulat világpremierjéig. Ez a dátum március 14.-e. Hogy nálunk mikor mutatják be? Március 15.-én. Igen jól olvastad...
Az HBO, a Playtone és a DreamWorks Television koprodukciójában készült film ezúttal a csendes-óceáni hadszíntérrre kalauzol bennünket, ahol is három amerikai tengerészgyalogos a főszereplők– Robert Leckie (James Badge Dale), Eugene Sledge (Joe Mazzello) és John Basilone (Jon Seda) –, akiket sorsuk összeköt…
És hogy kik is jegyzik a sorozatot? Persze, hogy Spielberg, Hanks és Goetzman. Dühös vagyok. Dühös vagyok mert nem tudom, hogy fogom kibírni azt a másfél hónapot. Boldog vagyok. Boldog vagyok mert addig meg tudom nézni még egyszer Az Elit Alakulatot. A katt mögött hivatalos trailer.
A Hegyek Királya
Mostanában jobbnál jobb filmek futnak ki mind a francia mind a spanyol filmiparból, utóbbi szerzeménye az El Rey de la montana, azaz a Hegyek Királya. A címre nem igazán mondhatni, hogy találó, sok köze nincs is a filmhez, így egyes számban meg teljesen értelmetlen. Hogy miért is? Merthogy többen vannak.
A történet eléggé szokásosnak mondható, példának szentelve, ha összegyúrnánk az Éden Tó című angol remeket (kritika majd lesz róla az újranézés után), illetve a Sziklák Szeme második felvonását, akkor valami hasonlót kapnánk érzésem szerint. Quim (Leonardo Sbaraglia) épp barátnőjéhez tart, hogy válságba került kapcsolatukat megpróbálja rendbe tenni. Útközben, a benzinkút mellékhelyiségében azonban nem tud ellenállni egy ismeretlen szépség, Bea csábításának, aki viszont kihasználva az alkalmat ellopja Quim tárcáját. A csaj lelép, főhősünk pedig lefórrázva ottáll a semmi közepén. Még jó, hogy főhősnőnk kifizette a tankolás árát, másképp Quim sem tudna továbbhaladni, és nem történne meg ami, mi pedig nem szórakóznánk jól ugyebár.
A látványvilág szépen adja magát a filmhez, jól eltalált tájak viszik útjukon szereplőinket. Nem elhanyagolható a "sehol senki, semmi közepén vagyunk, mi a szart csináljunk most" érzés sem, ugyanis a film alaphangulatát ez határozza meg. Egyébként legjobban tényleg az Éden Tó-hoz hasonlíthatnám a filmet, nemcsak a főpárhuzam miatt, hanem hangulatában, látványvilágában is azt idézi. A történetről elég még annyit tudni, hogy miután Quim továbbáll a benzinkútról, elindul Bea keresésére, valaki azonban golyót ereszt a kocsijába, és belé is. Quim menekülés közben újratalálkozik Beával, innentől kezdve együtt kénytelenek futni az életükért.
Kevés olyan filmet gyártanak amiben nem a néző által előre meghatározott vonalat viszik végig, azaz nem tudja a néző, hogy mire számíthat, illetve a film végkifejleténél nem éppen nézőbarát megoldást választanak, ezzel pedig elgondolkodtatásra késztetik a nézőt. Márpedig a nézők általában nem szeretnek gondolkodni, legtöbbjüknek csak egy a fontos, mégpedig, hogy happy end-el végződjön. Hát ez a film mindennel végződik csak éppen azzal nem.
Nem mondhatnám, hogy kényes kérdéseket feszeget, mert nyílván nem ez volt a célja, ugyanakkor mégis felmerül bennünk, hogy az adott helyzetben mi mit tettünk volna. A kiszolgáltatottság, a félelem, az élni akarás sok mindent kiválthat az emberekből szorult helyzetben, éppen ezért szeretem az ilyen filmeket amikor nemcsak a szereplőt állítják válaszút elé, hanem egy kicsit minket is.
A film poénját nem lövöm le, bár aki látta az Éden Tó című filmet az már sejthet valamit. Szintén nem kötelező, de ínyenceknek ajánlott darab. Happy end-es nézőknek szigorúan tiltva. :)
Redbelt
Első újkori kritizálásom a Redbelt című amerikai gyártású filmre esett. Ennek egyetlen oka van, mégpedig hogy most végeztem vele pár perce.
Régebb óta tervezem az Ip Man (máshol Yip Man) megnézését. Aki nem tudja miről van szó annak google. Ezt most csak azért, mert régen láttam olyan harcos filmet ami igazán megfogott, és végeztével azt mondtam, hogy ez igen. Erre tartogatom már egy ideje az Ip Man-t, hátha teljesíteni tudja ezt, de valahogy még mindig nem sikerült elővennem. Viszont rátaláltam erre a Redbelt című filmre, és megtetszett amit olvasgattam róla, nosza hát rakjuk be.
Chiwetel Ejiofor a főszerepben. Nem tudom kinek mit mond, őszintén bevallom nekem nem sokat, viszont az arcát meglátva már kezdett rémleni valami. Aztán meg is lett, a Childen of Men-ben láthattuk például.
Kevés olyan film van ami igazán odaszögez, mégkevesebb ami már az első perctől kezdve. A Redbelt-ben már az első percben megtetszett valami. Chiwetel Ejiofor tökéletes választás, erősen hozzá a ráosztott szerepet, egy percig sem kételkedtem benne, talán pont ő miatta már az első percben tudtam, hogy ez a film csak jó lehet. Aztán alakultak az események, feltűnt egy ügyvédnő, a rendőr meg letűnt. Egy fura kis háttértörténetet is bedobtak, hadd pörögjön az idő. Mellesleg ez az egyetlen hátránya is a filmnek, hogy pár dolgot félbehagy és nem magyaráz meg, ugyanakkor előnye is, hogy a lényegre koncentrál és nem magyaráz mindent túl. Volt egy időszak amikor egy nagyobb összeesküvésre gyanakodtam, aztán kiderült, hogy nem is akkora. Hálaistennek nem is ezzel fejezték be a filmet. A hendikeppes dologra pedig kiváncsi lennék, hogy ki találta ki valójában, mert ez létező dolog. Aki nem érti az majd megnézi és megtudja. Éppen ezért nem is magyarázom túl a dolgot, egyszerűen csak kijelentem, hogy ha nem is kötelező, de mindenképp nézzétek meg darab, a véleményekre meg kiváncsi vagyok. Az biztos, hogy én most egy időre jól laktam fighting filmekből, aztán majd valamikor jöhet az Ip Man is. :)
Restart
Hosszú idő elteltével úgy döntöttem, hogy újraindítom a blogot. Egy ideig még biztosan csak magamnak fogok írkálni, bár remélem minél hamarabb lesznek olvasói is a blognak.
The Hurt Locker
Még október környékén mutatták be a The Hurt Locker nevezetű újabb iraki háborús filmet, melyet én még csak most tekintettem meg. Szinte hetente kapunk újabb filmet mely a kelet csúfságait próbálja bemutatni több kevesebb sikerrel. Itt ez az újabb háburús film, melynek úgy ültem neki, hogy újat úgysem tud mutatni...hát ezt sikerült is teljesíteni neki.
Tudtában annak, hogy a filmet egy hölgy, Kathryn Bigelow rendezte, talán meglepődünk, hogy egy ilyen pörgős, akcióval teli elegyet kaptunk. Tetszett a filmben, hogy nem egy átlagos iraki háborús mozit látunk, mégis valamilyen hiányérzetem maradt a film végére. Adott a sztori: Irak napjainkban, ahol szinte minden utcasarkon belefuthatunk egy bombába, vagy egy öngyilkos merénylőbe. A bombát legtöbb (jó) esetben hatástalanítani kell, rossz esetben marad a takarítás. A bombák hatástalanításához természetesen szakember szükségeltetik, itt jön a képbe Jeremy Renner (Ismerős lehet a S.W.A.T.-ból, illetve a 28 héttel későbből) akit nem tartok rossz színésznek, annak ellenére, hogy főleg csak mellékszerepei vannak a nagyobb filmekben, itt viszont megkapja a vagány katona főszerepét, ami nem is áll neki rosszul.
Szóval a történet adott, mely nem is lenne rossz, főleg témájában, hisz bombaszakértős filmekkel nem mondhatnám, hogy el vagyunk halmozva. Egyszóval itt nem a szokásos lövöldözős háborús amerikai szemszögből bemutatott moslékot kapjuk, mint általában. A filmet mégis lehúzza valami, amire már a legelején felfigyeltem, ez pedig a színészek játéka volt. Egyszerűen akárki akármit mondhat, de nekem mindennek tűntek a katonák csak épp katonáknak nem. Hogy van az, hogy amikor egy sötét sikátorban lopakodik a katona akkor a fegyvere a föld felé néz, nem pedig maga elé tartja az esetleges tüzelésre felkészülve?? Sajnos ezt már több háborús filmben (jobbakban is) észrevettem, és engem nagyon tud zavarni, persze lehet ezzel csak én vagyok így. Szóval a színészek nem éppen a legjobbjukat nyújták, és ezt nagy sajnálattal néztem. Hiszem, hogy jobb színészekkel, és jobb színészi játékkal az év háborús filmét is ki lehetett volna hozni belőle, ám így csak egy átlagos egyszer láttam, elment filmet kapunk.
Az akciójelenetek viszont egész jól ki vannak dolgozva, és talán ez az ami nem húzza le annyira a tucatfilmek közé a mozit. Van egy jelenet viszont amit nem igazán értettem: egy ezredes leáll a lezárt területen beszélgetni egy irakival, akik aztán egyre többen lesznek, a kölcsönös kézfogás után pedig megvitatják, hogy ki honnan érkezett (Én amerikai vagyok. Én meg iraki. Tényleeeg?...), majd az ezredes szépen megkéri az irakiakat, hogy azért mégis legyenek szívesek kint várakozni...többszöri kérem szépen menjenek sikertelen felszólítása után, végre felemeli a hangját, mire az irakiak elkezdenek kivánszorogni a lezárt területről. Ezredesünk háromszor köszöni meg, hogy ugyan már maguk rendes pasasok. Még integet is nekik. Aztán egyszer csak felrobban a bomba, melyet ott felejtettek az aranyos iraki srácok...akárhogy gondolkodtam rajta, nem tudtam, megérteni, mit akart ez a jelenet bemutatni. Mindegy is, mert szerencsére nem túl sok az olyan jelenet ami lehúzza a filmet, így összeségében tehát az átlagosnál valamivel jobb filmet kapunk, sokáig emlékezni nem fogunk rá, de egyszer mindenképp megéri. Pontok tekintetében a hatos és a hetes között vergődök, az IMDb nyolc pontját nem tudom, hogy karatézták össze, de mindegy is, tőlem megkapja a hetet.
Keresés
Kiemelt
Utolsó kommentek
Legtöbb komment
- Egek Ura (9)
- Doctor Parnassus és a képzelet birodalma (5)
- The Pacific - A Hős Alakulat (2)
- The Hurt Locker (1)
- Restart (1)
Kategórizálva
Fontosabbak
A konkurencia :)
Értékelés szerint
